Karácsonyi menünk

Karácsonykor, szenteste magunk voltunk a picikkel és a fánkkal. No, nem a lekvárossal, hanem amit a Jézuska hozott, illetve meglátogatott bennünket Robi anyukája, alias anyósom. Mit is főzzünk vacsorára? - hangzik el rendre a kérdés. Ez nálunk némi törpölést igényel, ugyanis tudjuk, hogy "otthon" jut a klasszikus, magyaros, otthon melegét idéző hamikból.

25-én reggel rendszerint indulunk Szegedre, ahol a szüleink és a testvéreink élnek családjaikkal. Az is kicsiny rizikótényezővel bír, hogy anyukámnál az ízek a megszokottak, a tökéletest is felülmúlóak lesznek, a fogások száma pedig végtelen. Volt most is töltött káposzta, halászlé (ez csomagolva, mert előző estéről maradt), marha-lábszár leves, gombás-tejszínes marhahús, sült liba, göngyölt sülthús és a sok-sok süti. Zserbó, almás-mákos, meggyes-mákos torta. Halászlét végül is a sógoromék jóvoltából ettünk, ezt a sógornőm istenien készítette.

Ennyiféle földi jóról olvasni is sok, lássuk hát a mi rebellis, tengerész menünket:

1. Leves: Garnélarákleves (Readers Digest: Titkok Nagymama konyhájából)

2. Főfogás: Vajhal bakonyi módra (Média Nova: Magyar Konyha: halak, rákok és a tenger gyümölcsei) és vajban párolt fokhagymás garnéla
(Ezt fogasból kellett volna készíteni, de azt nem kaptunk, viszont megismerkedtünk a nevéhez hű vajhallal. Kisgyermekeseknek nagyon ajánlom.)













3. Desszert: Mákos, diós bejgli (Mindmegette)








4. Ital: Mindehhez Chateau Teleki Villányi Rosé 2009  (Csányi Pincészet) és/vagy vörös gyümölcslé.

Nagyon, nagyon remekbe szabott lett a vacsi. Közösen készítettük, de a fogásokat leosztottuk. A főétel Robi reszortja volt, a keret az enyém. A mákos-guba idén nekem elmaradt, mert anyukáméknál szenteste elfogyott és a maradékot megkapta a húgom. :-) Emlegetem is erősen...

A szenvedély ecsetvonásai mindenhol lépkedtek nálunk karácsonykor meghazudtolva az estét megelőző rákészülős, bárddobálás pillanatait. Lemeccseltük a forgatókönyvet és már gömbölyű egyetértésben ünnepeltünk. Nagyon boldog volt a karácsonyunk.

Hogy a kalandunkról is szó essék, elöljáróban csak annyit, hogy januárban kezdjük Zoltán kapitánnyal a tanfolyamot és, ha minden jól megy, áprilisban vizsga Rijekában, Sibenikben vagy Zadarban.

A következő jelentkezésig jó szelet és fergeteges óévzáró bulit kívánunk Mindenkinek szilveszterre!
Évi, Robi, Zozi, Fruzsi

Zoltán Kapitány!

Skipper az kell....és az iránymutatás, a mentor, a bölcseletek

Ismét kaptam ma egy tengerész baráti kézcsókot és elolvadtam. Ilyen ez a kapitány, a mi Zoltán kapitányunk, Hovanec Zoltán,

akiről már korábban írtam. És, hát ma tulajdonképpen csak róla szólok néhány szót, mert lehetetlenség mellette nullszaldósnak maradni. Nem feltétlenül pénztárcaügyileg :-), hanem energetikailag. Mi eddig még csak töltést kaptunk, katalizálást. De tudom, hogy várható a jeges zuhatag is. Mert szabály, rend és tanulás a hajósélet. És az irányítás, a teljes ráhagyatkozás. Mindvégig. Mint maga a nagybetűs. De maradjunk a bókoknál!

Ma kaptam "Mi a helyzetre?"-re válaszolt levelet tőle. Mert, hogy van mit szerveznie, rajtunk kívül is. 2011 a hajózás éve lesz és áprilisban rendeződik a keze alatt az Adrián az Aranysekli kupa. Meg gondolom, egyéb dolgok zajlanak az életében. Jött a válasz, hogy mi is következik hamarosan. És ez az az érzés, ami engem rendre kiüt. Ez az emelkedett borzongás hasonló ahhoz az érzéshez, amikor vártam a csöpp kis lánykáimat és elkezdődött a visszaszámlálás. Amikor pakolásztam picinyke rugdalózókat, amiket kaptam és ábrándoztam, hogy milyen lesz a babaillatú gügyögés. (Ma már nem olyan rózsaszín hajtogatni a ruhákat).

Szóval, a váz gyorsan, ébresztően: most jelentkezünk a januárban induló tanfolyamra, hogy még beférjünk az egyébként is kedvezményes, de még karácsonyi 20%-os bónusszal megfejelhető akcióba. És januártól nekiláthatunk a közös tanulásnak. Márciusban, de legkésőbb április 1-én (péntek) Zadarban vizsgázhatunk is. Horvátországban vizsga! Ezt imádom. A konkrétumot. "pénteken". Hogy itt nem ilyenekről van szó, hogy majd, egyszer csak, a közeljövőben, idén vagy 2 év múlva nyáron. Ez az, ami engem lázba, izgalomba hoz. Hogy a hajózással kapcsolatban mindig van mit várni. (Persze, Fruzsika 3. foga is naponta foglalkoztat és Zozi ollózása: ma levágta a frufruját...no comment, meg a karácsony és, hogy januártól hogyan fognak beszokni a családi napközibe együtt vagy külön.) De ez más. Ez olyan mindent meghatározó. A tuti biztosan jó. És, mivel kihívásokkal és nem csak felszínes élvezkedéssel teli, ezért a legbiztosabb receptje a boldogságnak. Hogy van vele meló, izzadás, tervezés, küzdelem és sok-sok akadály. Nem üres a projekt.

És most biztos fogok kapni a lepcses számra, mert ide biggyesztem azokat a nagyon Zoltános kiszólásokat, ami ismeretségünk óta mindig vitt bennünket előre és nem hagy elbizonytalanodni:

ELŐRE ÉS SZUPER- szuper a kezdeményezés, a világ hajózása felé vezető úton csak előre " M I N DE N TÁMOGATÁS tőlem megvan és meg lesz!!! CSAK NEM CSÜGGEDNI, tanulni és tanulni és tanulni!!!

Kellenek az ilyen mondatok, az ilyen mentorok.

Néhány szeptemberi életkép a Sukosanban és Kornatin töltött 4 napunkról, amiről írtunk az előző 2 blogban: