Skipper az kell....és az iránymutatás, a mentor, a bölcseletek

Ismét kaptam ma egy tengerész baráti kézcsókot és elolvadtam. Ilyen ez a kapitány, a mi Zoltán kapitányunk, Hovanec Zoltán,

akiről már korábban írtam. És, hát ma tulajdonképpen csak róla szólok néhány szót, mert lehetetlenség mellette nullszaldósnak maradni. Nem feltétlenül pénztárcaügyileg :-), hanem energetikailag. Mi eddig még csak töltést kaptunk, katalizálást. De tudom, hogy várható a jeges zuhatag is. Mert szabály, rend és tanulás a hajósélet. És az irányítás, a teljes ráhagyatkozás. Mindvégig. Mint maga a nagybetűs. De maradjunk a bókoknál!

Ma kaptam "Mi a helyzetre?"-re válaszolt levelet tőle. Mert, hogy van mit szerveznie, rajtunk kívül is. 2011 a hajózás éve lesz és áprilisban rendeződik a keze alatt az Adrián az Aranysekli kupa. Meg gondolom, egyéb dolgok zajlanak az életében. Jött a válasz, hogy mi is következik hamarosan. És ez az az érzés, ami engem rendre kiüt. Ez az emelkedett borzongás hasonló ahhoz az érzéshez, amikor vártam a csöpp kis lánykáimat és elkezdődött a visszaszámlálás. Amikor pakolásztam picinyke rugdalózókat, amiket kaptam és ábrándoztam, hogy milyen lesz a babaillatú gügyögés. (Ma már nem olyan rózsaszín hajtogatni a ruhákat).

Szóval, a váz gyorsan, ébresztően: most jelentkezünk a januárban induló tanfolyamra, hogy még beférjünk az egyébként is kedvezményes, de még karácsonyi 20%-os bónusszal megfejelhető akcióba. És januártól nekiláthatunk a közös tanulásnak. Márciusban, de legkésőbb április 1-én (péntek) Zadarban vizsgázhatunk is. Horvátországban vizsga! Ezt imádom. A konkrétumot. "pénteken". Hogy itt nem ilyenekről van szó, hogy majd, egyszer csak, a közeljövőben, idén vagy 2 év múlva nyáron. Ez az, ami engem lázba, izgalomba hoz. Hogy a hajózással kapcsolatban mindig van mit várni. (Persze, Fruzsika 3. foga is naponta foglalkoztat és Zozi ollózása: ma levágta a frufruját...no comment, meg a karácsony és, hogy januártól hogyan fognak beszokni a családi napközibe együtt vagy külön.) De ez más. Ez olyan mindent meghatározó. A tuti biztosan jó. És, mivel kihívásokkal és nem csak felszínes élvezkedéssel teli, ezért a legbiztosabb receptje a boldogságnak. Hogy van vele meló, izzadás, tervezés, küzdelem és sok-sok akadály. Nem üres a projekt.

És most biztos fogok kapni a lepcses számra, mert ide biggyesztem azokat a nagyon Zoltános kiszólásokat, ami ismeretségünk óta mindig vitt bennünket előre és nem hagy elbizonytalanodni:

ELŐRE ÉS SZUPER- szuper a kezdeményezés, a világ hajózása felé vezető úton csak előre " M I N DE N TÁMOGATÁS tőlem megvan és meg lesz!!! CSAK NEM CSÜGGEDNI, tanulni és tanulni és tanulni!!!

Kellenek az ilyen mondatok, az ilyen mentorok.

Néhány szeptemberi életkép a Sukosanban és Kornatin töltött 4 napunkról, amiről írtunk az előző 2 blogban: