Hedonista szimplicitás!

Olvasom az Ikigait, a Lagomot, a Hygget. Méder Áron: Békét és szelet! c. könyvét, Fa Nándor Magad Uram-ját. Életérzésekről szólnak. Nézem Hugh Wittinstall skandináv kalandjait –végignéztem a britteket is, most az ausztrál River Cottage-ot. Azt, hogy hogyan élnek közösségben, prevencióval, egészségesen, önmaguk és szeretteik örömére. Szezonálisan, nemzeti kincseikben és tudatukban pancsikolva.

Gondolkodtam azon, én ezt az életérzést hol és mikor élhettem meg stabilan, hosszútávon. Három emlék robbant be a lelkembe, az agyamba. A rózsa, a tanya és a hajó.

Amikor „rózsáztunk a szőregi földeken, 10.000 tő rózsánk volt, vetésforgóban. Egyik parcellában egy évig az ülettett vad alanyok (rosa canina), másik felében a beszemzett tövek erősödtek. A vágó és bokorrózsák. Néha babarósza, futórózsa is, itt ott. A fehérrel feladtunk, mert a gyönyörű, virágzási időszakban levő töveket megvágták, elvitték lakodalomba. Így a Pascal kikerült. De ott virított a bársonyosan lila Mainzer, a fűszeres Mercédesz, Noel ovis Szofijára emlékeztető, sárga, rózsaszín, bársonyosan pille Béke. És a mélybordók a bódító illatukkal, szerelmetes gyönyörűségükkel. Aki teheti, menjen el a rózsafesztiválra vagy bringázzon Szőregen virágzás idején.

Hajnalban indultunk és együtt volt a család. Csicseregtek a madarak, a dinnye, a szezonális ropogósak, a madárlátta mindig kikerült a plédre. Falatoztunk, viccelődtünk, dolgoztunk. Megtanultuk a már akkor is 80 körül járó Molnár Pista bácsitól a titkokat. Ő egyszerre volt, hogy 3-4 szemet is lekapott a vesszőről és a szájában tartott nedvesen, úgy dobálta a letisztított, elhajtott vadrózsa tövébe az új hajtáskezdeményt. Viccelődött, hogy üljük apu hátára vagy hagyjuk ott, ad buszjegyre pénzt, menjünk a strandra. A bázis anyu volt. Tisztította a vesszőket, vágta az virágba borult rózsafejeket a szárról. Sokszor készítettünk sziromesőt. Hemperegtetek már rózsasziromban? A húgom és én elég vékonykák voltunk. Nem tudtuk felemelni a vizesballont, amiben finom, hideg kútvíz volt. Apu tartotta és kézjelzéssel mutattuk, hogy feltöltött minket.

Volt, hogy 4 órakor keltünk és az 5-ös busszal mentünk ki Szőregre lecsipkedni a hajtáscsúcsokat. Ketten. Vali és én. Hogy erősödjön, ne a virágzásra nyúljon még! A hollandoknak szép, osztályozható töveket lehetett csak leadni ősszel. A hajnali rózsázás után pedig mentünk a SZUE-ba. Szegedi strandra. Vagy a sporiba (sportuszoda).

Volt, hogy az 50 cm-es hórétegre esett ónoseső után ottmaradt jégpáncélt kellett feltörni versenyfutással, hogy levegőzzenek a nyáron szemzett tövek. Akkor még volt hó. És tudtam egyhuzamban 100 m-t futni nehezített körülmények között. J

Olyan is adódott, hogy érkezett a kamion. És nekem szóltak a gimiben (én is Radnótis voltam, mint most a lányom lesz, csak én Szegeden), hogy irány, apu jön értem, újra kell osztályozni az összes rózsát. Aznap kezdett szállingózni a hó. Titokban vezethettem a töltésen az autót, tanultam utánfutóval tolatni. Nagy kaland volt!

Volt, hogy beleszerettünk egy kempig biciklibe. Nagyon drága volt, emlékszem 4100 Ft. Tudtuk, hogy apu kint van a földeken. Kimentünk busszal. Kérdeztük, megkaphatjuk-e. Mondta, hogy később. Nagyon drága. Gyűjteni kell, félretenni. És a következő busz csak egy óra múlva jött. Mi ültünk a töltésen, néztük aput, ő meg szerintem kínlódott a lelkében… De később, fél év múlva lett bringánk. Karácsonyra! Na, az is jó story… Mert megláttuk, amikor jöttünk a zenesuliból, hogy két Campingre rá van írva, hogy „Eladva, Bagi”. Hát, majd kiugrottunk a bőrünkből!!! Mentünk is haza, és mondtuk, hogy láttuk ám! Az őseink meg értetlenül és utólag kiderült, hogy feszengve fogadták a hírt. Mert azt bizony egy másik Bagi család foglalta le.

Karácsonykor a szobánkban kellett maradni, várni a „jézuskát” csengetésig. Mert hetekig a garázsban dugdosták a vágyott bringát, ami a lakástól vagy 2 km-re volt. Megvették nagy nehezen. Hááát ezért nem mehettünk apuval egy ideig a garázsba és a töltésre szánkózni! Nehéz lehetett mindig kitalálni valamit, mert mi oda mindig mehettünk vele. Nagy kaland volt. Gazdagon egyszerű és szép, egészséges, „fullos”. Mindig elkísérő érzés.

A körös-parti tanyánkról és a hajózásról a következőkben írok szerethető életérzésként.

 Béke

 Don Juan

 Mainzer

Mercédesz

Tengerész illemtan - a hajóslét életérzésének segítő szabályai

Újra vízre szállunk!!!

Most nem "babákkal" még. És már nem is oly babák. Saját véleménnyel és látásmóddal megáldott gyermekek. Hinnétek? Zozi már 10 éves, kisgimis lesz. Fruzsika 8, ő egy gyönyörű lelkű, vadóc, "woodstockos" kislány. És Noel, a pünkösdi király, pénteken lesz hat egész éves... és utolsó óvodásom még egy napig. Holnap lesz a nagycsoportosok búcsúztatója az oviban.

Bár nem szálltunk hajóra, tengerre, mint azt terveztük kb. 7-8 éve, de az élet vizén eveztünk. Kormányoztunk, matrózkodtunk, kikötötttünk, viharba kerültünk, majdnem elsüllyedtünk. Néha meseszigetekre leltünk, korallzátonyra, színesen élő természetkavalkádra. Kellemes és modortalan hajósokra. Isten tenyerén.

Folytassuk, hát. Idén gyerekek nélkül vágunk bele a tengeri hajós igazolványunk leporolásába. Jövőre már a gyerekekkel.

Még 4 hónap és irány "A" Kréta-Korfu vitorlástúra:
https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1786676058058774&type=3

Addig írok majd a készülődés időszakáról és csatolok néhány képet, illetve elmegyek egy görög főzőkurzusra a Makifood-ba (Albániától Görögországig), amit Csatlós Csilla, a Bonne Chance Étterem és Hotel tulajdonosa ajánlott nekem (eredetileg japán kurzusokra, de most a görög az aktuális!!!).

Csatolt képek forrásai a Vitorlással a tengeren FB-oldalról:
https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1786676058058774&type=3

Kezdetnek a mai blog témája: tengerész illemtan, amit még Hovanecz Zoltány kapitány kurzusain állítottunk össze lelkes tengerészjelölt hölgyekkel. Nagy Szilvi segített abban, hogy újra felelevenítsük:

“A vitorlás sport Angliából terjedt el az egész világon, így hazánkba is. Az angol észjárás, mentalitás kicsit idegen nekünk, de próbáljuk megérteni és a jót átvenni. Az angol ember cselekedetének megadja a módját. Pl. a munkába járásra egyszerűbb ruhát hord, de mikor hazaér, az ötórai teához vagy a vacsorához felveszi a szép ruhát, fényes cipőjét és nyakkendőt köt. Valószínű így jobban átérzi a családi együttlétének ünnepélyes pillanatait. Így van ez a hajózásnál is, ahol szintén betartja az évszázadokon át kialakult szokásokat, és ő ezzel különb, mint más „szárazföldi patkány”. Vegyük sorra ezeket a brit szokásokat! Mindegyiknek oka is van, gondolkozzunk el rajtuk. Itthon és a tengerre vitorlázók között e szabályok betartása kötelező sportemberi magatartás. Tehát ne úgy vitorlázzunk, mintha a kocsmába mennénk, hanem adjuk meg a módját! És szeressük a tradíciókat, még ha olykor avíttasnak látszik is. 

Kezdetnek néhány ősi szabály a teljesség igénye nélkül:

Tiszteld atyádat és anyádat!
Ne ölj!
Ne paráználkodjál!
Ne lopj!
Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!
Ne kívánd felebarátod házát!

Ugye ismerősek?

1. Illő a napszaknak megfelelő köszönés mindenkinek, akivel találkozunk a hajón és a kikötőben - főleg, ha ránk tekintenek  (lehetőleg az adott nyelvjárásnak megfelelően).
2. A kapitány engedélye nélkül a fedélzetre lépni nem illik.
3. Ha a kapitány engedélye után a fedélzetre lépünk, először a hölgyeket üdvözöljük, megvárva míg ők nyújtanak kezet, azután üdvözöljük a férfiakat, lehetőleg kor szerinti sorrendben.
4. Nem illik a fiatalabb (nagykorú) hölgyeket idősebb férfiként letegezni, miután arra ő még nem adott engedélyt. Az engedélyt a nő ajánlja fel elsőként és nem a férfi kéri, még akkor sem, ha a férfi sokkal idősebb.
   
5. Vendéggel nem ildomos éreztetni, hogy ő „szárazföldi patkány”.
6. Fedélzetre csak puha talpú cipőben lépünk! (nem tartozik bele a hölgyek magas sarkú cipője, egyéb sötét talpú, erősen fogó cipő) Ajánlott az erre kifejlesztett deck cipő, amely nem csúszik, megfelelően szellőzik és a vizet is jól tűri, megvéd a sérülésektől.
   
7. Kikötőbe befutni, vagy kifutni íme az angol mód: a férfiak, nők fehér ingben, sötétkék sortban, fehér, barna vagy sötétkék cipőben. Kint a vízen aztán jöhet a fürdőnadrág vagy az „ádámkosztüm”.
8. Ha a kapitány asztalához ülünk, viseljünk inget!
9. Lobogó viselés: a lobogó a hajó dísze, olyan mint a férfi nyakkendője. Nem illik az achterstagra (hátramerevítőre) kötni. Ez egy hányaveti megoldás, jár a lobogónak egy hátradőlő, szép hosszú zászlórúd. A lobogó mérete is kifejezi, mennyire tiszteli nemzetét és hajóját a kapitánya. Egy tenyérnyi fakult nemzeti lobogó az achterstagon olyan, mintha nyakkendő helyett egy szakadt cipőfűzőt lógatnánk a bal fülünkön. Másoknak azt sugallja, hogy ezt csak a rendőrök miatt tettünk fel nem is érzem magam magyarnak, a hajóm meg olyan csúnya, hogy egy szép lobogó sem segít rajta. A lobogókitűzése és bevétele (nagyobb yachtoknál felvonása és levonása) menet közben napkelte és napnyugta között szokás. Tehát illik napnyugtakor szertartásosan bevonni a lobogót. Egyben lobogók elhelyezése: klublobogó az árboccsúcson, idegen felségvízen a fogadó nemzet zászlója a jobb saling alatt. „A” code lobogót nem illik viselni, ha nincs viharjelzés, hisz annak az a jelentése, hogy „tudom, hogy viharjelzés van, de az én hajóm kifuthat”. Ha viharjelzés nélkül viseljük a lobogót, azt mások úgy értelmezik: „ jé, nincs tudtában, hogy már elmúlt a viharjelzés vagy ilyenkor zöldfülű, hogy fenn felejti a lobogót”. A versenylobogó a code „V”. Ha ezt húztuk fel, versenyben vagyunk, ilyenkor más kitérési szabályok szerint vitorlázunk, a verseny szabályok szerint. Ha nemzeti lobogóval hajózunk, a Hajózási Szabályok vonatkoznak ránk. Ha egyszerre mindkét lobogót viseljük, azonkívül, hogy kezdőnek néznek, nem tudják, hogy versenyben vagyunk-e vagy sem. Ezek a legalapvetőbb lobogóviselési illemszabályok.
10. Régen, amikor még minden hajó ismerte a másikat- hisz olyan kevés volt- illett egymás mellett elvitorlázva üdvözölni a másikat. Ez akkor a lobogó félárbocra eresztésével történt, a zászlórudat kivették és vízszintesen tartották, míg a másik elhaladt mellettük. Manapság egy kézfeltartással helyettesítjük ezt.
11. Nemzeti ünnepeinken illik hajóinkat lobogódíszbe öltöztetni „code” lobogókkal.
12. Kifutás előtt szabály: rendrakás a hajón, minden a helyén RÖGZÍTVE! (máskülönben csatatérként látjuk viszont egy jobb szél után), a funkciót ellátó felszerelések kipróbálva, üzemanyag, víz (gondosan ügyelve, hogy nem fordítva tankolunk - azaz nem töltjük tele üzemanyaggal a vizes tartályt!), monitor, olajszint stb. ellenőrizve.
13. Fedélzetmosás naponta, általában a hajnali párával összekötve, de kifutás előtt kötelezően.
14. Nem szokás kint hagyott ütközőkkel (pufferokkal) hajózni, ez igen csúnya látvány.
15. Nem illik menetben lévő vitorlásról lábat lógatni, kivéve versenyben, amikor a hajó legszélesebb pontján szorosan egymás mellett ül a legénység a stabilitás növelése érdekében.
16. A kitérés kötelezett hajónak nem szabad az utolsó pillanatig halogatni a kitérési manőver megkezdését, inkább illik figyelemfelkeltő módon, jó előre, 10-20 hajóhossz távolságon határozott irányváltoztatással jelezni, „igen tudom, hogy nekem kell kitérnem, nyugodtan menjenek tovább, én biztosan kitérek”.
17. Nyílt vízen horgonyzó pihenő vagy napozó hajó mellett nem szokás közzel elhaladni.
18. Horgászhoz sem illik indokolatlanul közel menni.
19. Nem tisztességes eljárás hátszélvitorlával haladó túrázóval szemben útjogunkat kierőszakolni, őt zavarba hozni.
20. Ha nagyobb hajó nyílt vízen előz kisebb, lassúbb vitorlást elegánsabb azt szél alatt tenni.
21. Talán ezzel kellett volna kezdeni: ha látjuk, hogy a másik hajónak gondja-baja van, illik felajánlani segítségünket. Ha veszélyben van, akkor ezt kötelező megtenni.
22. Éjszakai vitorlázásnál nem illik erős reflektorral a másik hajót elvakítani.
23. Kikötésre készülő hajót megelőzni, és oda kikötni, ahova ő szeretett volna, durva udvariatlanság.
24. Ha a kikötőben olyan bikához állunk, ahova már más is kikötött, úgy rögzítsük a kötelünket, hogy ha a másik indulni szeretne, megtehesse anélkül, hogy előbb minket le kelljen oldania.
25. Kikötőben, ha másik hajó közelében állunk, vagy várható, hogy mellénk hajó jöhet jó előre helyezzük el a pufferokat, ütközőket.
26. Ha beállunk egy idegen kikötőbe, illik a kikötőkapitánynál jelentkezni.
27. Horgonyzott hajó horgonyán keresztbe dobni a miénket nem szabad, ezzel komoly horgony salátát tudunk készíteni.
28. Ha hajó érkezését észleljük, és mi biztonságban parthoz vagyunk kötve, illik segíteni kötelet elkapni, hajó orrát megtartani stb.
29. Ha a mólóhoz párhuzamosan álltunk, illik kívülre is puffert tenni, és a további hajókat mellénk kötést engedélyezni, átjárást biztosítani.
30. Szomszéd hajóra és legénységére megjegyzést tenni nem ildomos.
31. Ha éjszaka vitorlázás után kikötünk, a pozíciófényeket azonnal kapcsoljuk le.
32. Kikötőben este 10 és reggel 8 óra között nem illik hangoskodni, motort feleslegesen járatni.
33. Kikötőben nem szabad 2-3 csomónál nagyobb sebességgel haladni.
34. Szűk kikötőben, ahol a vitorlázás kockázattal járhat, motorral kell ki – és beállni.
35. Nem illik úgy otthagyni a hajónkat, hogy feltámadó szél esetén a felhúzók verjék az árbocot. 
36. Kikötőben pumpálós WC-t használni nem szabad.
37. Horgonyzó hajóknál, ha szélfordulás vagy szélerősödés miatt összekoccanás veszélybe kerülnek, annak a hajónak illik korrigálni, amelyik később érkezett, vagy amelyiknek szánt a horgonya.
38. Kikötőből kifelé készülődő hajónak illik körülnézni, hogy a befelé jövő hajónak meg tudja-e adni az elsőbbségi jogát.
39. Hulladékot, szennyezőanyagot a vízbe dobni bűn a természet ellen és mások ellen is. (Gyűjtsük össze, lehetőleg külön nejlonban az üvegeket, papírokat, egyéb hulladékokat és a kikötőbe érve dobjuk ki az arra kijelölt szemétgyűjtőbe!)
40. Ha befolyásolt állapotban vagyunk, ezt átkiabálásokkal ne mutassuk…
41. Ha a hullámos víztől „a halakat kell etetni”, a szél alatti oldalon tegyük azt. Dohányosoknak sem illik szél felöli oldalon hamuzni.
42. Ha egy hajón többen vagyunk, nem illik a kabin bejáratánál tartózkodni.
43. Távcsövet kisajátítani nem szabad.
44. Hajón zugevés, zugivás nem illendő.
45. Először mindig a kormányost lássuk el étellel, itallal.
46. Kötelező alaposan kikötni hajónkat, ha ott hagyjuk, hogy a szomszédokat ne döngesse oldalba.
47. Nem illik a hajó orrán mosás céljából kilógatott horgonyt ott felejteni.”
48. A hajón illő és tanácsos a kapitány minden kérését teljesíteni.
49. A hajón olyan szolid, egymásra odafigyelő emberi magatartást illő tanúsítani, amellyel országunk hírnevét öregbíthetjük, mert minden idegenben eltöltött idővel országunkat képviseljük - ne felejtsük el ezt akkor és ott!
50. Mellőzzük a nyomdafestéket nem tűrő szavak kimondását!

Forrás: (2011. február 3.)
  TENGERÉSZ 
SZABADEGYETEM

     EUROMARINE  HUNGARY

     1055 Budapest,  Markó u. 1/a

     1092 Budapest, Erkel u.4.

       Tel/fax: (1) 210 6562

     Mobil: 06 – 70 424 9 111  

 email: euromarine@euromarine.hu

és köszönöm, hogy Nagy Szilvia segített előkeresni a "tananyagot". :-)